The title poem from her 1988 collection, A herba‑szakértő
You insist, you understand herbs from a distance.
You're familiar with lethal essences
Yet it's just their names that you know,
A Latin identikit, a taxonomy.
You don't feel their taste on your tongue,
You knew them before you would've swallowed.
I have gnosis, of what each herb wants,
Which herbs will kill, and which herbs
Just put you to sleep a little,
Which ones gnaw into your flesh
And which ones turn your soul green
As the cold lye leaches through.
You just collect them, shrivel them up,
To press velvety paper in between,
An inventory of perishing.
But death I gobble down
And wait my turn, that from my insides
A flower will bloom, on the other side.
---------------------------------------------------------
Azt hiszed, te értesz a füvekhez.
Hogy ismered a mérgeket.
Pedig csak a nevüket tudod.
A latin neveket, a rendszertant.
De nem érzed az ízüket a nyelveden,
mielőtt még lenyelted volna őket.
Én tudom, melyik fű mit akar.
Melyik akar megölni, és melyik
csak elaltatni egy kicsit.
Melyik fű az, amelyik a húsodba rág,
és melyik, amelyik a lelkedet
mossa át hideg, zöld lúggal.
Te csak gyűjtöd őket, szárítod,
vékony papírok közé préseled.
Leltározod a pusztulást.
De én megeszem a halált,
és várom, hogy belülről
hajtson ki belőlem a virág.
