Fabó was a master of portraying inward states of isolation in stark, physical terms.
A mythical altar where they would be presented, that’s how
They come, they come, approaching my ears. That’s good,
I guess, with well-equipped ears.
Hollow, cavernous.
They come, hip and bust measurements.
Come, the lonely one. Who needs my husband.
Come, the homemaker. Who's still married, frigid.
If she, just so happens, doesn't come, she travels,
With the lingua franca's learned.
The lesbian? Doesn’t come at all. And yet her —
I would lead astray. Lacking alternative
The ear would prick itself up. (Well equipped.)
But women as women on principle come unbidden.
Men do too. I go
Towards them.
But they only want my ears.
And the mouths? They never shut.
And the ear? My ear is mute.
Only my earrings change, to suit.
But ears, I don't surrender.
---------------------------------------------------------
A fül
Mintha egy szentélyhez járulnának, úgy
jönnek, jönnek a füleimhez. Még jó,
hogy szép nagy füleim vannak.
Mélyek, öblösek.
Jönnek a csípő- és kebelméretek.
Jön a magányos. Neki a férjem kell.
Jön a családanya. O férjezett, frigid.
Ha éppen nem jön, nyelveket
tanul, meg utazik.
A leszbikus? O el se jön. Pedig őt –
elcsábítanám. Jobb híján a fülem
hegyezné önmagát. (Jó nagy.)
Nőies nőt elvből nem hívok meg.
Férfiakat sem. Hozzájuk
én megyek.
De nekik is csak a füleim kellenek.
És a szájak? Be nem állnak.
És a fülem? A fülem, az néma.
Csak a fülbevalómat cserélem néha.
A fülemet, azt nem hagyom.
