This darkly comic critique of the Marilyn mystique finds her conflated, by the eighth sentence, with Sylvia Plath, another public suicide, both turned, like all paraded women, into virtual versions of Eve.
“ … these proud, haughty, / supremely self-assured / and hard, cynical people, …”
(A motto not about them, but I project it onto them.)
Marilyn Monroe. Her floodgates down entirely caught me. The perfect lack of boundaries. Her sexual magnetism: pure void. The gears, the gears. The machine runs. The clear vacuum. The hatred, where she draws her erotic power. The bell jar that walled her inside of its glass. She dragged it with her everywhere she went. Her insomnia. All her attempts to kill herself. Her gaping mouth. Her breasts. Her ordinariness. Her never being entirely there where she happens to be. She’s not there inside of her flesh. The inside of her flesh crawls. Did she have her own feelings? Her breasts. Mailer is very excited about Marilyn’s bra. More, in fact, than what is inside it. Monroe twists her body on a spit. Monroe is an object of use. Monroe broadcasts her vacuity. Her only existence is in sex acts. She can’t explain things. She can’t enjoy things. Sex is plainly joyless for her. Her desire is bare, but must be satisfied, at any price. Selfish, single-occupancy pleasure. It might as well be self-gratification. Pleasure? Just maintenance. This is her natural default setting. Like whenever someone switches on the power. I don’t know about Monroe’s actual life. Only of her legend. For me: beauty and engineering. The mechanical maneuver moment.
---------------------
Sylvia, Marilyn; hajnal, öngyilkos játékok
„ ... ezek a gőgös, büszke,
fölényesen magabiztos
és cinikusan kemény emberek, ..."
(A mottó nem róluk szól, de én rájuk vonatkoztatom.)
Marilyn Monroe. A gátlástalansága vonzott. Az a tö kéletes gátlásnélküliség. Szexuális vonzereje: a hiány. A gép, a gép. A működés. Az üresség. A gyűlölet, amely ből az erőt merítette. Az üvegbúra, amely körülvette. Amelyet mindenhová magával vitt. Álmatlansága. Ön gyilkossági kísérletei. Tátott szája. A mellei. Közön-ségessége. Az, hogy sosincs egészen ott, ahol éppen van. Nincs ott a saját testében. Saját testében föl-lejár. Voltak saját érzései? A mellei. Mailért nagyon izgatja Monroe melltartója. Jobban, mint az, ami benne van. Monroe kifordítja a testét. Monroe használati tárgy. Monroe-ból az üresség árad. Csak nemi aktusokban létezik. Nem tud beszélni. Nem tud élvezni. Örömtelen neki a szex. Puszta vágy, amelyet ki kell elégíteni, bármi áron. Önző, egyszemélyes gyönyör. Akár ön kielégítés is lehetne. Gyönyör? Csak szükséglet. Szá mára ez így természetes. Mint mikor egy gombot kapcsol be az ember. Monroe valós életét nem ismerem. Csak a legendáját. Nekem: szépség és technika. A mechanikus mozgások maximuma.
